Key to Life (Kulcs az élethez)
Bármilyen figyelemreméltó is L. Ron Hubbard Tanulási Technológiája, az oktatás terén elért eredményeinek tárgyalása nem lenne teljes, ha nem térnénk ki a Key to Life (Kulcs az élethez) című tanfolyamra. A tanfolyam kifejlesztéséhez vezető út sok mindent elárul arról a módról, ahogyan L. Ron Hubbard a problémákat megközelítette, valamint az oktatás területén az 1960‑as és 70‑es évek során bekövetkezett jelentős hanyatlásról is.
Ahogy helyesen rámutatott, a 20.század második felében három kulturális tényező együttes hatása súlyos mértékben csökkentette kommunikációs képességeinket. Először is, az általános oktatási mércék alacsonyabbak lettek, mivel az új rendszerek mellőzték az olyan alapokat, mint az olvasás, az írás és a nyelvtan. Ezt a hanyatlást azután tovább siettette a televízió megjelenése, és főképpen az, hogy az anyák a gyerekeiket a televízió elé ültették, hogy ezáltal a folyamatosan beáramló képözön töltse be mind a póráz, mind a dajka szerepét. Végül, főleg az 1960‑as évek során, megjelent a kábítószer mételye, hogy még jobban eltompítsa e tévénemzedék elméjét. Ennek következményeként teljes nemzedékek váltak képtelenné arra, hogy felfogják, illetve továbbadják az információkat. Ráadásul – és ez volt az az irány, ahonnan L. Ron Hubbard megközelítette a problémát – az általa a 60‑as és 70‑es években tanított osztályok képtelenek voltak LRH korábbi oktatási eszközeinek alkalmazására, egyszerűen azért, mert nem rendelkeztek megfelelő megértéssel a nyelv alapvető felépítéséről. Mondanunk sem kell, hogy a vezeték nélküli kommunikációs rendszerek bevezetésével a probléma csak tovább súlyosbodott, egy szótagos szlenggé silányítva a nyelvet. Nem volt tehát véletlen, hogy L. Ron Hubbard „ a kommunikációból kiesett” nemzedék képét vetítette elénk.
Azonban, ha valaki valóban megértené azt, amit olvas és hall, és ha képes lenne magát a többiekkel megértetni, akkor az egész élet nyitva állna előtte. Ugyanakkor az élet olyan mértékben zárul be valaki előtt, amilyen mértékben képtelen magát kifejezni, illetve másokkal megértetni. A Kulcs az élethez tanfolyam ezzel foglalkozik. Lépésről lépésre fejti le az okokat, amelyek következtében valaki nem képes világosan megérteni, amit olvas, ír vagy hall, és amiért a többiek nem képesek megérteni őt.
„Ha a nyelvtant úgy határozzuk meg, mint azt a módot, ahogyan a szavakat beszéddé és írássá rendezzük, hogy pontos gondolatokat, elképzeléseket és jelentéseket adjunk át emberek között, akkor a tanulók lelkesen fogják tanulni.
A nyelvtan olyan dolog, amelyre az embernek azért van szüksége, hogy megértsen, és hogy őt megértsék, és ennyi az egész.”
– L. Ron Hubbard
A tanfolyam középpontjában a nyelv áll; de nem a nyelvtantudósok által véletlenszerűen elrendezett szavak halmazaként, hanem olyan eszközként, amely megkönnyíti a gondolataink közlését. A szavakat nem szent szimbólumoknak tartja, amelyeket csak önmagukért boncolgatunk és elemzünk, hanem olyan eszköznek, amelyet felhasználunk. Ennek megfelelően, L. Ron Hubbard teljesen új nézőpontból mutatja be az angol nyelvtant: nem szabályok gyűjteményeként, hanem módszerként, amellyel a szavakat elrendezzük pontos gondolatok, eszmék és jelentések közvetítésére az emberek között.
Az e témáról szóló beszámolója a The New Grammar (Új nyelvtan) címet viseli. A dolog hátterének megvilágítása érdekében rámutat, hogy amennyiben az utca emberének nincs világos elképzelése a nyelvtanról, az azért van, mert a tárgy maga hagyományosan homályos. És valóban, a nyelvtantudósok kezében, bonyolult ábrákkal felrajzolt mondataikkal, ez a tárgy egyértelműen tekintélyelvűvé vált. Ráadásul a tárgyat annyira átitatták a vélemények, hogy L. Ron Hubbard képtelen volt egyetlen olyan tankönyvet találni, amely ne mondott volna ellent más tankönyveknek.
Így tehát előállt az Új nyelvtannal. Ez nemcsak új magyarázatot kínál a nyelvtanról, hanem teljesen újra is definiálja a tárgyat a mindennapi használat céljára. Ami azt illeti, L. Ron Hubbard nem kevesebbet tett, mint kivette az angol nyelvtant a „szaktekintélyek” kezéből, és visszaadta a hétköznapi embereknek. Ennek érdekében megszabadította a tárgyat a benne található önkényességektől, ellentmondásoktól és mindattól, aminek egyszerűen nem volt értelme. Ezek helyett könnyen érthető alapokat biztosított a használt nyelvhez, hogy megkönnyítse az alkalmazását.
Ugyanebből a célból L. Ron Hubbard még illusztrációkkal is szolgált, hogy átadja mindazt, amit a tanulók csak az írott szó alapján általában nem értenek meg. A Kulcs az élethez anyaga teljes egészében illusztrálva van, ugyanis L. Ron Hubbard érvelése szerint: hogyan lehetne megtanítani egy szó jelentését egy olyan tanulónak, aki nem érti azokat a szavakat, amelyeket a tanítására használunk? Megoldásképpen az Új nyelvtan és a Kulcs az élethez anyagai a fogalmakat képekkel határozzák meg.
Az eredmény egy olyan mű, amely mesterien megvilágítja az angol nyelv szerkezetét, hogy ezáltal megkönnyítse és javítsa a kommunikációt. Ahogy David Rodier, a washingtoni Amerikai Egyetem nyelvészetfilozófiai docense kijelentette: „Ez a könyv könnyűvé teszi a nyelvtant. Segíti az embereket, hogy megértsék az angol nyelv alapvető építőelemeit, és hogy hogyan használják ezeket az építőelemeket arra, hogy jobban kommunikáljanak, jobban fejezzék ki a gondolataikat, és megértsék, amit olvasnak. Csak egy hivatásos író – az írók nyelvi érzékenységével – írhatott ilyen újító szellemű megközelítéssel a nyelvtanról. Csak egy ilyen író lehet képes úgy látni a nyelvtant, mint lehetőségek tárházát a gondolatok és tettek gazdag kifejezésére, nem pedig valami olyan dologként, amely tele van megszorító szabályokkal.” Ennek jegyében Rodier a következő végkövetkeztetést vonja le: „Briliáns könyv egy briliáns elmétől. Voltaképpen a gondolkodás forradalma.”
„Ez a könyv könnyűvé teszi a nyelvtant. Segíti az embereket, hogy megértsék az angol nyelv alapvető építőelemeit, és hogy hogyan használják ezeket az építőelemeket arra, hogy jobban kommunikáljanak, jobban fejezzék ki a gondolataikat, és megértsék, amit olvasnak. Csak egy hivatásos író – az írók nyelvi érzékenységével – írhatott ilyen újító szellemű megközelítéssel a nyelvtanról. Csak egy ilyen író lehet képes úgy látni a nyelvtant, mint lehetőségek tárházát a gondolatok és tettek gazdag kifejezésére, nem pedig valami olyan dologként, amely tele van megszorító szabályokkal. Briliáns könyv egy briliáns elmétől. Voltaképpen a gondolkodás forradalma.”
– David Rodier, a nyelvfilozófia megbízott professzora, Amerikai Egyetem, Washintgon
L. Ron Hubbard második tankönyvéről, amely a Small Common Words Defined (Rövid, gyakori szavak meghatározása) címet viseli, sem mondhatunk kevesebbet. Ez a mű ugyancsak alapvető egységeire bontva mutatja be a nyelvet. A könyv tükrözi L. Ron Hubbardnak azt a rendkívül fontos felfedezését is, hogy egy mondat megértésében az elsődleges akadályt nem a hosszú és homályos jelentésű szavak jelentik, hanem az olyan egyszerűek, mint például az „is”, „ha”, „az”. Bár a dolog jelentéktelennek tűnhet, mégsem az, ugyanis lehet, hogy az illető képes kiolvasni a „fel is út, le is út” mondatot, de csak kevesen tudják ténylegesen meghatározni az „is” szót, így a megértésük nem teljes. Ha jobban meg akarjuk érteni a problémát, elég, ha kinyitunk egy általánosan elfogadott szótárt, és megvizsgáljuk az adott szó különféle meghatározásait. A nyelvész talán elégedett lehet a meghatározásokkal, az átlagolvasó azonban aligha. Ezt a megállapítást támasztja alá L. Ron Hubbardnak az 1970‑es évek végén olyan egyetemi végzősök körében folytatott tanulmánya, akik még a legegyszerűbb kötőszavakat sem voltak képesek meghatározni. Következésképpen még a legelterjedtebb szórakoztató irodalmat – például a ponyvaregényeket – sem értették meg teljesen. Így arra a következtetésre jutott, hogy nem az úgynevezett hatalmas szókincs hiánya az, ami miatt az egyén nem tud hatásosan kommunikálni, hanem azoknak az alapvető nyelvi építőelemeknek a meg nem értése, amelyekre minden nagyobb szókincsnek épülnie kell.
Amit L. Ron Hubbard a Small Common Words Defined című művében nyújt, az nem más, mint ezeknek az alapvető építőköveknek a teljes megértése. Összességében meghatározza a 60 leggyakrabban használt angol szót, és ebben az esetben is illusztrációkat használva a könnyebb megértés elősegítésére.
„Az oktatásban egy személyt arra akarjuk megtanítani, miként szerezze meg, szívja magába, használja, bontakoztassa ki és adja tovább a tudást. Csak ezekre a lépésekre lenne szükség, és csak ezt kellene tennünk, amikor megpróbálunk oktatni valakit.”
Abból a célból, hogy a tanuló a továbbiakban építhessen is erre a szókincsre, kiegészítésként kínálja a Hogyan használjuk a szótárt? képeskönyvet. Tömör magyarázatokat fűzve a fonetikus jelekhez, az írásjelekhez és a rövidítésekhez, a Hogyan használjuk a szótárt? megoldja azt a problémát, amellyel a legtöbb amerikai tananyag meg sem próbál foglalkozni: abban a percben, amikor valaki kinyit egy szótárat, még ha az egy gyerekszótár is, rögtön olyan terminológiai és szóeredettel kapcsolatos szimbólumokkal találja magát szembe, amelyek nem közérthetők, és nincs hozzájuk kielégítő magyarázat. Így hát a tanulónak még a nyelv megértéséhez szükséges elsődleges eszközök sem állnak rendelkezésére, ami magyarázatul szolgál L. Ron Hubbard erre a problémára adott megoldására.
Mindezek a tankönyvek tehát egy olyan tanulót eredményeznek, akinek a kezében van az angol nyelv igazi kulcsa: szilárd megértéssel rendelkezik arról, hogyan is épül fel a nyelv, és hogyan lehet a leghatékonyabban felhasználni a magasabb szintű kommunikáció és a jobb megértés érdekében. Amikor számba vesszük L. Ron Hubbard oktatás terén elért áttöréseinek teljes anyagát, akkor valójában a tanulás forradalmát látjuk magunk előtt.
