Zeneszerző

Bár L. Ron Hubbard a szó legszigorúbb értelmében sohasem tartotta magát hivatásos zenésznek, a zene területén elért eredményei semmiképpen sem nevezhetők jelentéktelennek. Az 1930‑as években a rádióban énekelt, méghozzá abban a műsorban, amelyet később Arthur Godfrey vett át, de a komponálást és szereplést élete hátralévő részében is folytatta.

A 70‑es években több együttest is szervezett, illetve képzett, és ő végezte ezek dalainak hangszerelését is. Ebből a munkájából számos fontos írás származott, köztük a country‑, a flamenco‑, a hagyományos keleti, sőt a rockzenéről készült elemzése (ez utóbbiról helyesen megállapította, hogy egyre primitívebbé válik). L. Ron Hubbard ebben az időszakban készült saját szerzeményei közül kiemelkednek a modern dzsessz, a reggae és a calypso újító szellemű keverékei, továbbá a hagyományos spanyol és keleti stílusok modern feldolgozásai. Rendkívül újító szellemű volt az általa „az arányosság törvényei a hangzásban” névvel illetett témáról készült leírása, amelynek értelmében némileg eltérő hangszínű, de hasonló hangszereket használt az instrumentális kioltás régóta ismert, zavaró problémájának, vagyis annak a jelenségnek a legyőzésére, hogy az egyik hangszer a hangerőtől függetlenül „kiüti” a másikat. Bár a szakemberek kidolgoztak különféle gyógymódokat a jelenségre, valójában L. Ron Hubbard volt az első, aki egyrészt gondosan elemezte a problémát, másrészt leírta a megoldását. Ezeknek a zenei újításoknak a hatása egészen figyelemreméltó. Sőt, ahogy azt egy akkori kritikus írta, L. Ron Hubbard „megoldotta azt a problémát, amelyet olyan zenészek, mint Buddy Rich, sőt Woody Herman sem voltak képesek. Vagyis egy combo energiáját összpontosítja egy big bandben, ami akkora mutatvány, mint az atom megszelídítése”.

L. Ron Hubbard következő műve egyszerre volt ötletes és újító szellemű: zenei háttéranyagot készített a Háború a Földön című sikerregényéhez. A találó Space Jazz (Űrdzsessz) címmel megjelent album volt az első, amely teljes mértékben kihasználta a Fairlight Computer Musical Instrument (CMI – számítógépes zenei hangszer) kínálta lehetőségeket. Konkrétan arra használta a Fairlightot, hogy természetes hangokat rögzítsen, amelyeket azután a billentyűzet segítségével hangjegyekként szólaltatott meg. Így a Space Jazz puskalövések, csilingelő üvegek és a történethez illő más hangok parádéja lett, méghozzá úgy, hogy az egész felveszi a zene ritmusát és lüktetését. Az album összesen tizenhárom L. Ron Hubbard‑szerzeményt tartalmaz, amelyeket a regény szereplői és főbb eseményei ihlettek. Az albumon emellett hallható a dzsesszlegenda Chick Corea és Stanley Clarke, továbbá a hasonlóan legendás hírű Nicky Hopkins, a Rolling Stones egykori billentyűse.

A regény erősen szatirikus hangvételéhez illően, L. Ron Hubbard következő művéhez, a Földi küldetéshez írt album kemény rockfelvétel lett. Az album fő előadója az újításairól mindig híres Edgar Winter, az albumról megjelent kislemez „Cry Out” (Kiálts!) című dalát pedig később a környezetvédők indulójukként használták a féktelen környezetszennyezés megállítására. De az album leginkább arról emlékezetes, hogy L. Ron Hubbard akkor teljesen eredetinek számító „háttérritmusokat” használt – egy második ritmust, amely a dobok hátterében szólal meg, általában mélyebb hangon. Azaz: „Ez a háttérritmus ugyanúgy hullámzik, ahogy az ütem többi része.”  Az eredmény, ahogy később Winter maga elmondta: „Lassan kezdtünk rájönni, hogy egy egészen újfajta hangzást teremtünk, amelyben egy teljes szimfonikus háttér egészíti ki a tomboló rockbandát.”

Az utolsó L. Ron Hubbard‑album, a The Road to Freedom (Út a szabadsághoz) a szerzőnek azt a meggyőződését tükrözi, hogy a zene az univerzális nyelv. Ebben az esetben ő a Scientologyból ismert alapvető igazságok közvetítésére használja. Ebben a megvilágításban a mű maga vallásos zene Scientology stílusban. Az albumon most is a szórakoztatóiparból jól ismert Scientologistok szerepelnek. A The Road to Freedom album utolsó dalát, amelynek címe egészen találó módon „Thank You for Listening” (Köszönöm a figyelmet), maga L. Ron Hubbard énekli. 

Az L. Ron Hubbard zenei hagyatékáról szóló teljes anyag az L. Ron Hubbard sorozat
Zeneművészet – Zeneszerző és előadó című kiadványában olvasható.

Az L. Ron Hubbard zeneszoba, ahol teljes hangszergyűjteménye megtekinthető, köztük orgonák, szintetizátorok és egzotikus hangszerek sora, amelyeket egy életen át tartó világ körüli útjain gyűjtött össze