A ponyvatörténetek legendás világa, amelyet L. Ron Hubbard közel két évtizeden keresztül uralt: Ha akár csak egy felületes pillantást vetünk a munkáit megjelentető magazinokra, látni fogjuk, hogy történetei minden elképzelhető műfajt érintenek – az intergalaktikus utazásoktól kezdve a westernen és a krimiken át a kalandtörténetekig, sőt még romantikus történeteket is találunk.

Író

„Általában megfeledkeznek arról – jegyezte meg egyszer L. Ron Hubbard –, hogy az írásaim fedezték a kutatásaimat.” Teljesen eltekintve mindattól, amit ez a kutatás eredményezett, L. Ron Hubbard irodalmi hagyatéka önmagában is tiszteletet parancsol. Miután 1929 és 1941 között tizenötmilliónyi szót publikált, az L. Ron Hubbard név gyakorlatilag rokon értelművé vált az 1930‑as és 40‑es évek szórakoztató irodalmával. Ahogy barátja és írótársa, Frederik Pohl nyilatkozta: „Mihelyst Ron történetei kikerültek az újságosstandokra, minden rajongó kulturális örökségének részévé váltak.” És figyelembe véve az ezekben az években alkotott művei mennyiségét, ez a kulturális hagyaték valóban gazdag volt, hiszen több mint 200 novelláról és regényről van szó minden népszerű műfajban: van itt krimi, western, kaland, fantasy, sci‑fi, sőt romantikus történet is.

Ezekben az években L. Ron Hubbard művei elsősorban a ponyvamagazinokban jelentek meg. A ponyva angol elnevezése, a „pulp”, arról a fapépről kapta nevét, amelyből az ezeket a történeteket megjelentető magazinok készültek, és amelyek abban az időben messze a legnépszerűbb irodalmi kiadványok voltak. Valójában mintegy 30 millió rendszeres olvasójukkal – ami az amerikai népesség egynegyede volt akkor – egészen a televízió megjelenéséig nem is akadt versenytársuk. És bár a ponyva elsősorban népszerű műfaj volt, semmi esetre sem nélkülözte az irodalmi értéket. Az Argosy, Astounding Science Fiction, Black Mask és Five‑Novels Monthly típusú kiadványokban indult útjára többek között olyan írók karrierje, mint Raymond Chandler, Dashiell Hammett, Edgar Rice Burroughs és Robert Heinlein. Nem véletlen tehát, hogy L. Ron Hubbard szívesen tekintett vissza ezekre a „régi szép napokra”, és szívesen beszélt arról, hogy estéit a nagy Dash Hammett, Edgar „Tarzan” Burroughs, illetve a „Mr. Ponyva” néven is ismert Arthur J. Burks társaságában töltötte. És még ha L. Ron Hubbard nem is beszélt különösebben a saját szerepéről, az sem volt kevésbé legendás.

„Egy kalandtörténet megírásakor az írónak tudnia kell, hogy sok olyan ember helyett kalandozik, akik ezt nem tehetik meg. Az írónak el kell vinnie őket a földkerekség különböző helyeire, és izgalmat, szerelmet és realizmust kell mutatnia nekik.”

– L. Ron Hubbard

Pohl így emlékezett vissza: „Senki sem tudta jobban csinálni azt, amit ő csinált... színes volt, izgalmas, és mindvégig provokatív.” Ennek jó példája L. Ron Hubbard első teljes regénye, A Szarvasbőrbrigádok. A Szarvasbőrbrigádok – amely elsőként ad pontos képet a feketeláb indiánokról – magán viseli mindazokat a jellegzetességeket, amelyekre Pohl utalt, sőt még többet is. A New York Times „határozottan kivételes történelmi regényként” jellemezte a művet, és rámutatott arra, hogy elsőként szakított a meglehetősen szabványos klisével, azaz az indiánok gyilkos vademberként való ábrázolásával. Sőt, ahogy a feketeláb nemzet tanácsának tagjai később kinyilvánították: „Még soha nem ábrázolták az erkölcsünket és etikánkat ennyire tisztán.” Emellett A Szarvasbőrbrigádok abban is egyedi, hogy mintegy ötven évvel az első kiadása után újra felkerült a bestsellerlistákra.

L. Ron Hubbard 1930‑as évekbeli munkásságára utalva általában megemlítik a szerző valóban elképesztő sokoldalúságát és írási sebességét. Ha valakinek szüksége volt egy történetre hétfőn – magyarázta Jack Schiff, a Standard Magazines szerkesztője –, csak oda kellett telefonálnia Ron Hubbardnak pénteken. És ezzel nem túlzott. Rendszeres 70‑100 000 szavas havi termelésével L. Ron Hubbard vitathatatlanul a gyorsan alkotó szerzők egyik legnagyobbikává vált (és mindezt csupán heti három napon, mégis minden főbb műfajban dolgozva teljesítette).

A mai napig emlékeznek munkáira hollywoodi forgatókönyvíróként ugyanabból az időszakból – olyan filmeken dolgozott, mint A titokzatos pilóta, a Vad Bill Hickok nagyszerű kalandjai, a Warner Brothers‑féle A Pók visszatér, A ‑kincses sziget titka pedig a kor egyik legnagyobb bevételt hozó sorozata volt. A Hollywoodban töltött 1937‑es időszak nem az egyetlen hozzájárulása volt a területhez, ugyanis az 1970‑es és 80‑as években utolsó munkái között számos forgatókönyvet is írt, változatos műfajokban.

Bármilyen sokoldalú és fantasztikusan nagy mennyiségű is írásainak összessége, L. Ron Hubbard amerikai prózairodalomban játszott szerepének áttekintése nem lehet teljes anélkül, hogy ne szólnánk a science fiction átformálásában vállalt szerepéről, illetve arról a valóban kitörölhetetlen hatásról, amelyet a fantasy műfajára gyakorolt.

1938‑at írtak, és bár L. Ron Hubbard neve még nem feltétlenül volt mindenki előtt ismert, amikor megjelent a Thrilling Adventures (Izgalmas Kalandok) vagy a Five‑Novels Monthly (Öt Regény Havonta) borítóján, az garantálta a forgalom azonnali fellendülését. (Ez L. Ron Hubbard számos írói álnevéről ugyancsak elmondható, amelyeket azért használt, hogy írói tevékenysége különböző műfajokat ölelhessen fel.) Pontosan ezt a népszerűséget remélte kihasználni a Street & Smith kiadóvállalat, amikor szerződtette L. Ron Hubbardot, hogy segítsen a cég újonnan megvásárolt magazinját, az Astounding Science Fictiont némi irodalmi kiválósággal kívánatosabbá tenni. Bár nem volt különösebben járatos ebben a műfajban, az ajánlat mindenesetre felkeltette az érdeklődését. Ugyanis, bár az Astounding azt megelőzően főleg a valószínűtlen gépezetekre – űrhajókra, sugárfegyverekre és robotokra– összpontosított, a Street & Smith kiadó kijelentette, hogy lapjuknak emberibb arculatot kell öltenie, teljesen valószerűen ábrázolt szereplőkkel, azaz „valódi emberekkel”.

Az eredmény olyan történetek sora lett, amely örökké a sci‑fi és fantasy‑irodalom mértékadó művei között fog szerepelni. Hogy csak egy igazi klasszikust említsünk, vegyük a Végső elsötétítést, amelyről Robert Heinlein így nyilatkozott: „A valaha írt egyik legtökéletesebb tudományos‑fantasztikus mű.” Szintén ebből a Street & Smithszel való együttműködésből született L. Ron Hubbard betörése a fantasy műfajába és az akkor korszakalkotónak számító műve, a Rettegés. A Ron néprajzi kutatásaira támaszkodó Rettegés a tudomány és a babona összeütközéséről szól, és később Stephen King, a horror mestere úgy nyilatkozott róla, hogy „egyike azon kevés műnek a horror műfajában, amely valóban kiérdemli az egyébként elcsépelt »klasszikus« jelzőt, például, ha azt mondjuk, hogy »ez egy hátborzongató és szürrealista félelmet és rettegést ábrázoló klasszikus történet«”.

Ám a Rettegés semmi esetre sem L. Ron Hubbard egyetlen olyan műve, amely kiérdemli a klasszikus jelzőt. Miután harminc évet a szórakoztató irodalom területétől távol töltött, hogy a Dianetics és a Scientology kifejlesztésének szentelhesse magát, L. Ron Hubbard 50 éves professzionális írói pályafutásának megünneplésére az 1980‑as években két nagyszabású művel tért vissza. Az egyik a Háború a Földön, a tudományos‑fantasztikus irodalom addigi legnagyobb egykötetes epikus műve, a másik pedig a tízkötetes, 1,2 millió szavas Földi küldetés.

Úgy méltatják mint „hatalmas erőtől duzzadó saga”, amelyet A. E. van Vogt úgy jellemzett, hogy „minden sorában ott a ponyvák nagyszerű zenéje”, rendkívüli regény, amely még mindig a tudományos‑fantasztikus irodalom történetének legnagyobb bestsellerei között szerepel. Ráadásul több mint egy évtized után ez volt a műfaj első bestsellere, és az eredeti kiadást követően hihetetlen módon nyolc hónapon keresztül szerepelt a bestsellerlistákon. Ennek eredményeként joggal tartották úgy, hogy e műnek köszönhetően tért vissza a science fiction a szórakoztató irodalom élvonalába, de a könyv egyéb szempontokból is kiemelkedő alkotás. Ennek megfelelően a könyv elnyerte a Tudományos‑fantasztikus, Fantasy‑ és Horrorfilmek Akadémiájának Aranytekercs Díját, illetve Saturn‑díját. A mű emellett megkapta az olasz Tetradramma D’Oro díjat (a történet békét hordozó üzenetéért) és egy különleges Gutenberg‑díjat a műfaj kivételes gazdagításáért.

Semmivel sem kapott kevesebb elismerést a tízkötetes Földi küldetés sorozat sem, amely a francia olvasóktól kiérdemelte a Cosmos 2000 díjat, az olasz Sci‑fi és Fantasy Nemzeti Bizottságtól pedig a Nova Science Fiction díjat (ami azért is különleges megtiszteltetés, mivel L. Ron Hubbard volt az első nem olasz, aki elnyerte ezt). Ez a sorozat azért is emlékezetes, mert minden egyes kötete azonnal felkerült a bestsellerlistákra, ami egyedülálló teljesítmény a könyvkiadás történetében.

De L. Ron Hubbard későbbi regényei ezen felül is történelmet írtak. Például a Háború a Földön újra visszatért a bestsellerlistákra, és nem is olyan rég az elmúlt száz év legjobb háromszáz angol nyelvű regénye közé szavazták. Ráadásul ismeretterjesztő munkáival együtt nem kevesebb mint harminc L. Ron Hubbard‑mű jelent meg megszakítás nélkül a nemzetközi bestsellerlistákon az 1980‑as és 90‑es évek során – ez újabb páratlan teljesítmény a könyvkiadás történelmének évkönyveiben. Emellett mind a Földi küldetés, mind a Háború a Földön számos egyetemen szolgál modellként a kreatív írás oktatásához, míg L. Ron Hubbardot e kor vagy bármely más kor legolvasottabb szerzői között tartják számon.