Az út a boldogsághoz
Minden kultúra minden korban valamiféle erkölcsi kódexre támaszkodott, olyan viselkedési útmutatót keresve, amely társadalmi harmóniához és túléléshez vezet. Bár ezeknek a múltbeli erkölcsi kódexeknek a nagy része a 21. században már talán nem tűnik különösebben érvényesnek, amikor megírták őket, teljes mértékben azok voltak. Segítettek biztosítani a család, a csoport és a nemzet fennmaradását. Eszközt biztosítottak, amellyel az emberek fenntartották a becsület és a kölcsönös bizalom alapvető elveit. Röviden, az erkölcsi kódex megadta a legfőbb alapelveket, amelyek révén az emberek békében, bőségben és harmóniában tudtak együtt élni egymással.
Ám az 1980‑as évek elejére – ahogy azt L. Ron Hubbard helyesen megfigyelte – a világ valóságos dzsungellé változott. Ennek a jelei mindenütt ott voltak. „A kapzsiság jó!”– szólt a kor egyik népszerű aforizmája, miközben tőzsdemanipuláció és csalás révén egyesek botrányosan nagy vagyonokra tettek szert. Ha a művészeteket és a szórakoztatóipart vesszük alapul, akkor a nyolcvanas évek egy valóban ijesztő korszak kezdetét jelezték, ahol a céltalan és rémisztően életszerű erőszak mindennapossá vált. És vajon ki tudná elfelejteni az 1980‑as évek szegénynegyedeiben dúló erőszakot, amikor tizenkét‑tizenhárom éves gyerekek gyilkolták egymást bármiféle lelkiismeret‑furdalás nélkül, ami megmagyarázza az olyan vérfagyasztóan találó kifejezések kialakulását, mint a „gangbang” vagy az „autós lövöldözés”?
Erre az erkölcsileg sivár világra gondolva írta meg 1981‑ben L. Ron Hubbard Az út a boldogsághoz című könyvét. Rá jellemző módon mind történelmi, mind kulturális szempontból átfogó megoldást választott a probléma megközelítésére. Ahogyan minden régi kultúrának szüksége volt egy erkölcsi kódexre társadalmi szerkezetének fenntartásához – jelentette ki –, a mi kultúránknak is szüksége van egy ilyenre. A régi értékek ugyanis elvesztek, újak azonban nem léptek a helyükbe, és az elmúlt korok vallásos szabálygyűjteményei olyan hitet követeltek meg, amelyre sokan már nem voltak képesek. Ron arra a meggyőződésre jutott, hogy azok az elméletek sem sokkal megbízhatóbbak, amelyek szerint a gyerekek természetes módon felvesznek valamilyen erkölcsi tartást. Ezért írta meg Az út a boldogsághoz‑t.
A mű egyedülálló, hiszen ez az egyetlen olyan erkölcsi szabálygyűjtemény, amely e gyakorlatias, modern technikával átitatott és végtelenül cinikus társadalmat célozza meg. Az első olyan jellegű mű, amely teljesen a józan észen alapul, és ténylegesen mindent felölel. Nem próbál másra hatni, csak az olvasó józan eszére, és úgy van kialakítva, hogy segítsen az olvasónak ténylegesen alkalmazni ezeket a szabályokat a mindennapi életben. A nemzeti, politikai, faji, vallási, illetve egyéb különbségek ellenére egyénként mindnyájunknak meg kell találnunk a saját utunkat az életben. Ezt az utat, ahogyan Az út a boldogsághoz tanítja, jobbá tudjuk tenni, ha ismerjük és követjük a benne bemutatott szabályokat.
Amikor a legalapvetőbb emberi értékek nevetség tárgyává válnak, az élet nagyon nehézzé válhat egy erkölcstelen társadalomban. Ezeknek a hanyatló erkölcsi tendenciáknak a leküzdése érdekében L. Ron Hubbard műve, Az út a boldogsághoz huszonegy különálló szabályt tartalmaz, amelyek mindegyike egy‑egy olyan életvezetési elvet ír le, amely mindannyiunkra érvényes földi közösségünkben. A füzet ma több mint kétszáz országban, több mint száz nyelven, százmilliónál is több példányban van forgalomban, és ez a szám megállíthatatlanul növekszik. Emellett a mű tucatnyi kongresszusi elismerésben részesült az Egyesült Államokban, és számtalan lelkes ajánlásban a rendőrség, polgárjogi vezetők, üzletemberek és pedagógusok részéről. Ez alkotja az alapját a rendkívül sikeres „Mutass jó példát!” és „Szabadítsuk meg az iskolákat a drogoktól!” elnevezésű kampányoknak. Ezekben több mint tizenkétmillió amerikai diák, szülő és tanár vesz részt több mint tizenkétezer általános és középiskolából. Ezek a kampányok ezután közel 90 kormányzó, illetve állami szintű törvényhozó támogatását nyerték el kábítószer‑ellenes programok vezetőinek, valamint több száz egyesült államokbeli közösség oktatási hivatalának támogatásával egyetemben.
„A boldogság az értékes tevékenységekben való részvételben rejlik. De csak egyetlen ember van, aki teljes biztonsággal megmondhatja, hogy mi teszi őt boldoggá – ő maga.”
A dicséret teljesen megérdemelt. Az egyik ohiói iskolában, mielőtt részt vett volna Az út a boldogsághoz programban, gyakoriak voltak mind az erőszakos cselekedetek, mind a kábítószerrel történő visszaélések, a tanulók olvasási teszteredményei pedig jóval az elfogadható szint alatt voltak. Egy kétéves Az út a boldogsághoz kampány után ezek a tendenciák drámai módon megváltoztak, és az iskolát teljesen kábítószermentesnek nyilvánították, az olvasási szint pedig jóval az országos átlag fölé emelkedett.
Hasonlóan csodaszámba menő változásokat hozott Az út a boldogsághoz kiosztása Los Angeles hírhedten erőszakos déli‑középső részén. És valóban, miután a bandák legmegrögzöttebb tagjai elolvasták, illetve felolvasták nekik Az út a boldogsághoz‑t, önként vállalkoztak a környékükön lévő 130 épület falfirkáinak eltávolítására. Mindeközben több száz füzetet osztottak szét a helyi lakosok között. A füzet nagy segítséget jelentett az élelmezés és a romeltakarítás megoldásában az 1992‑es Los Angeles‑i zavargásokat követően is, ami az 1994‑es Los Angeles‑i földrengés után megismétlődött. Az egyik közösségi vezető a Wattsi Szülők elnevezésű csoporttól a következőképpen nyilatkozott: „Már két vagy három hónapja osztogatjuk ezt a füzetet. Semmilyen más, a szokásostól eltérő hatás nem érte a közösséget ezen a bizonyos füzeten kívül, viszont látjuk a változást, és ezt Az út a boldogsághoz‑nak kell tulajdonítanunk.”
| ||||||||||||||||||||||
|
L. Ron Hubbard Az út a boldogsághoz című műve nemzetközileg is jelentős katalizátornak bizonyult a pozitív változások terén. A dél‑afrikai Sowetóban például egy kampány, amelyet az „Óvd és tedd jobbá a környezeted!” elvre építve dolgoztak ki, az ország legnagyobb élelmiszeráruház‑hálózatának és a szakszervezeteknek a támogatását is megszerezte, miután a füzetek kiosztásáról bebizonyosodott, hogy drámaian javította a közösségi kapcsolatokat. Ahogy az egyik helyi lakos elmondta: „Az erőszakos cselekmények mennyisége annyira lecsökkent, hogy ma már tudjuk, hogyan üljünk össze, és osszuk meg nézeteinket. Ezt a kapcsolatot az önök nagyszerű füzeteinek köszönhetjük.” Egy másik kampány a dél‑afrikai Pietermaritzburg városában olyan sikeresnek bizonyult a faji feszültség feloldásában, hogy a dél‑afrikai rendőrség 144 000 példányt kért Az út a boldogsághoz füzetből az ország minden egyes rendőre számára. Hasonlóképpen az anglikán és a pünkösdi egyházak is a maga teljességében teszik magukévá a füzetet a dél‑afrikai Gauteng, illetve Eastern Cape tartomány egész területén.
És ez még messze nem minden. A moszkvai rendőrök is magukkal hordják Az út a boldogsághoz példányait, melyek előszava a következőképpen szól: „Ezt a füzetet a Moszkva Városi Rendőrség ajánlja önnek abban a reményben, hogy segíteni fog jobb és boldogabb életet élnie.” A füzetet a város legnagyobb újságjában is kinyomtatták, ugyanis újra meg újra bebizonyosodott, hogy csillapító hatással van a nyugtalan lakosságra. Hogy csak két további példát említsünk: Thaiföldön a füzet országos méretekben történő terjesztése a politikai forrongások lecsillapításához vezetett, a kongói felkelők csoportjai között szétosztott Az út a boldogsághoz füzetek pedig tényleges fegyverletételt eredményeztek.
Az összes fenti, valamint számtalan más oknál fogva, Az út a boldogsághoz egész mozgalmat indított el Kolumbiában. Kijelentve, hogy a kolumbiai erőszak gyökere „nem a politikában, hanem népünk lelkében keresendő”, az El Tiempo kiadói a füzetből származó szemelvényeket jelentettek meg újságjukban az általános nyugtalanság lecsillapítására. Ugyanezzel a céllal kolumbiai katonai vezetők elrendelték a füzet 30 000 példányának szétosztását a kábítószer‑politikai frontvonalon dolgozó katonák között, miközben a fiatalkorúak rendőrségének nemzeti koordinátora elrendelte, hogy körülbelül 40 járőr folyamatosan ossza a füzeteket. Az oktatási miniszter sem akart lemaradni, és engedélyezte a füzet kiegészítő segédanyagként való használatát az összes általános iskola tantervében. Mindezek után, és ezzel teljesen egy időben, a kábítószerrel kapcsolatos gyilkosságok száma évtizedek óta a legalacsonyabb szintre zuhant.
Manapság természetesen az erkölcsi hanyatlást mindenütt támadják. Gyakorlatilag minden népszavazás során szóba kerül, és számtalan újságcikk, könyv, illetve dokumentumfilm készült erről. Hogy L. Ron Hubbard munkája mekkora szerepet játszott ennek az erkölcsi újjászületésért hallható vészkiáltásnak a kiváltásában, azt nehéz megmondani. Mindazonáltal Az út a boldogsághoz című művével világosan megmutatta az utat a nagyobb tolerancia, a béke és a kölcsönös bizalom felé.