Fényképész

A fényképészet – ahogy L. Ron Hubbard szeretett rámutatni – „fénnyel való írás”, és figyelembe véve, hogy saját képei hogyan kommunikálnak, e mondat találó leírása munkáinak.

Már fiatalon is lelkesen foglalkozott a fényképészettel, karrierje azonban ténylegesen az 1920‑as évek vége felé kezdődött, nagy elismerést arató fényképtanulmány‑sorozatával, amelyet ázsiai és a Csendes‑óceán déli részén tett utazásai során készített. A felvételek kimondottan professzionálisak voltak, és végül a National Geographic vásárolta meg őket. Visszatérve az Egyesült Államokba, profi fotósként folytatta, részben helyi újságok fotóriportereként, részben pedig szabadúszóként egy sor országos kiadványnak dolgozott. Ezen munkái közül a legjelentősebbek a repülésrajongók Sportsman Pilot című kiadványa számára készült képei.

1933‑ban, amikor hivatalos írói karrierje kezdetét vette, L. Ron Hubbard fényképészi munkássága kezdett némileg háttérbe szorulni. Mindazonáltal későbbi éveiben munkája során még mindig gyakran vette kezébe a fényképezőgépet. E munkái tartalmaztak különféle európai szervezeteknek készített reklámfotókat és nagy elismerést kivívó dél‑angliai tájképeket is, amelyeket háromezer‑háromszáz kép közül a franciaországi Nantes‑i Nemzetközi Fotókiállításra is kiválasztottak. L. Ron Hubbard ezekből az évekből származó fényképeit a versailles‑i Salon International d’Art Photographique kiállítására is kiválasztották, később pedig L.  Ron Hubbard fényképes naptáraiban is kiadásra kerültek.

1975‑ben Curaçao szigetén, a Holland Antillákon folytatta fényképészeti munkáját. Megérkezése után alig néhány nappal azt írták róla: „L. Ron Hubbard professzionális éleslátásával pontosan olyan képet kap, amilyet akar, egyiket a másik után, méghozzá olyan tempóban, hogy amióta először elkezdte a fotózást Curaçao szigetén, több mint 7000 képet készített.”

Amikor 1976‑ban visszatért az Egyesült Államokba, Dél‑Kaliforniában telepedett le, és fotóskarrierje teljesen új irányt vett: fényképésztanulókat kezdett képezni. Ennek az oktatói munkának az eredménye az összes létfontosságú lépés leírása, amelyet egy fényképésznek a sikeres felvétel érdekében meg kell tennie, beleértve a fénykép előzetes meglátásának vagy elképzelésének gyakran mellőzött mozzanatát is. Alternatívaként azt a tanácsot adta a fényképészeknek, hogy tanuljanak meg azonnal felismerni egy képet. Mindenesetre – és L. Ron Hubbard így foglalta össze művészi munkásságának lényegét – a fényképésznek meg kell tanulnia elérni, hogy „a felvétel beszéljen”. A képzés részeként minden tanuló abban a kiváltságban részesült, hogy a fotóit maga L. Ron Hubbard vizsgálta felül. Jellemző, hogy a kompozíció és a világítás hétköznapibb pontjain túl a kommunikáció kulcsfontosságú kérdését folyamatosan kihangsúlyozta: mit mondott a kép, ha egyáltalán mondott valamit? Szintén ebből az oktatással töltött időszakból származnak ellenőrző eljárásai mind a felszerelésre, mind a filmre vonatkozóan, valamint a kompozíció hosszú időn át félreértett témájának tisztázása.

Ma képeinek meghatározó részét gondosan összegyűjtve megtaláljuk az L. Ron Hubbard sorozat Fényképész – A fénnyel való írás című darabjában és az egy Életút képei: fényképes életrajz. Összességében több mint 600 fényképét mutatjuk be, kezdve legkorábbi felvételeivel, amelyeket egy egyszerű Kodak Brownie‑val készített, egészen a későbbi dél‑kaliforniai munkásságáig. Természetesen e képek része több válogatott felvétele is a híres kínai sorozatából; az angol vidékről készült díjnyertes képei; és minden más, ami meghatározó volt tevékenységében azon a területen, amelyre ő csak úgy hivatkozott, hogy „a fénnyel való írás”. 

Az L. Ron Hubbard fényképezőgép-terem, ahol fényképészeti felszereléseinek gyűjteményét találjuk, amelyet jó hatvanévnyi „fénnyel írás” során gyűjtött össze