Megoldások a drogokra
Annak ellenére, hogy L. Ron Hubbard nagyon korán felismerte a drogok azon potenciális veszélyét, amelyet az emberi szenvedés előidézésében jelentenek, az 1960‑as évek úgynevezett pszichedelikus forradalma volt az, ami igazán intenzív munkára sarkallta a drogrehabilitáció terén. Okfejtése egyszerű volt: senki sem lehet szabad szellemileg, amíg valamilyen vegyi anyaghoz van láncolva. A kábítószerekkel való visszaélés nemcsak az ember egészségét veszélyezteti, hanem tanulási sebességét, viselkedését, személyiségét és általános szellemi tudatosságát is. Sőt, egy 1973‑as vizsgálatot követően, amely a New York‑i fiatalok körében burjánzó kábítószer‑használat következményeivel foglalkozott, L. Ron Hubbard pusztító társadalmi katasztrófaként kezdett utalni a kábítószerek járványos terjedésére. És ha figyelembe vesszük, hogy mi következett e pszichedelikus évtized után – beleértve a féktelen kokain‑ és heroinfogyasztást, valamint az ezt kísérő összes erőszakot –, igaza volt. A társadalmi pusztulás valóban katasztrofálisnak bizonyult. És a probléma még csak nem is korlátozódott a társadalom peremére szorultak utcai drogfogyasztására. Éppen ellenkezőleg: a drogokat szándékosan a társadalom fő áramlatába pumpáló pszichiátriai és gyógyszergyártó cégek révén a következmények kulturális szinten is éreztették hatásukat. Ráadásul az 1970‑es évek második felében is folytatódó vizsgálatok egy újabb alattomos problémára derítettek fényt: a korábbi drogfogyasztó még évekkel azután is hogy felhagyott a kábítószerekkel, és kezelte a közvetlen károsodást, veszélynek volt kitéve, méghozzá nem is akármilyennek.
L. Ron Hubbard felfedezte, hogy a probléma lényegét a korábban a szervezetbe vitt drogok apró maradványai jelentik, amelyek a test zsírszöveteiben raktározódnak el. Ezek a maradványok – amelyek bármely pillanatban aktiválódhatnak – felelősek azért a jelenségért, amelyet általában flashback néven ismerünk. Ez különösen zavaró azok számára, akik LSD‑vel kísérleteztek. Ráadásul az egykori kábítószeresek akár még évekkel a kábítószer‑fogyasztás után is ijesztő és kiszámíthatatlan „utazásokat” tapasztaltak. Mi több – ahogy L. Ron Hubbard a továbbiakban felfedezte –, nem csak az utcai drogok raktározódnak el a zsírszövetben káros anyagként. Valójában jóformán bármilyen kábítószer, mérgező vegyi anyag, tartósítószer, gyomirtó szer és ipari hulladék, amely rendszeresen a szervezetünkbe kerül, hasonlóképpen megtelepedhet a testünkben, és kárt okozhat.
Ennek az adatnak – amelyet vitathatatlanul L. Ron Hubbard fedezett fel elsőként – súlyos következményei voltak. Gondoljunk például az Environmental Protection Agency (EPA – az USA környezetvédelmi hatósága) által ezt követően kibocsátott jelentésre, amely elismerte, hogy az átlagos amerikai több mint hétszáz potenciálisan veszélyes anyagot „fogyaszt”. Hogy ez milyen hatással jár a rossz egészségi állapot és a rövidebb élettartam szempontjából, azt az EPA nem tudja megmondani. Egy tény azonban teljesen nyilvánvaló mind L. Ron Hubbard eredeti kutatásai, mind a későbbi orvosi tanulmányok alapján: ezek a mérgező anyagok nagyban csökkentik cselekvő‑, gondolkodó‑ és érzékelőképességünket.
A károsodás a következőképpen történik: minthogy a szervezet lényegében egy kommunikációs rendszer, ahol az agy egyfajta kapcsolótáblaként működik, amely gondolatainkat cselekvésbe ülteti át, a biokémiai anyagok pusztítóak lehetnek, ugyanis megzavarják a gondolkodás normális mintáját. Mondanunk se kell, hogy ezek a toxikus anyagok emellett azzal is hatást gyakorolnak ránk, hogy gátolják a tanulási képességünket, emlékezőtehetségünket és minden mást, amire a testi és szellemi jólléthez szükségünk van.
Megoldásképpen arra, amit jogosan biokémiai krízisként ír le, L. Ron Hubbard egy teljes programot fejlesztett ki a jelenség kezelésére. A program, amelyet a Tiszta test, tiszta elme című könyv magyaráz el a lehető legátfogóbb részletességgel, testmozgás, szaunázás és táplálék‑kiegészítőkből álló pontos életmódprogram használatával, orvosokkal koordinációban folyik. E programot találóan Méregtelenítő Programnak hívják, és a célja nem más, mint a mérgek eltávolítása, ténylegesen eltávolítva a drogmaradványokat a zsírszövetekből.
Csak megjegyzésként: számos tanulmány szerint a Méregtelenítő Program az egyetlen módszer a drogmaradványok eltávolítására a zsírszövetekből. Hasonlóképpen, amikor 1973‑ban azt találták, hogy vészesen nagy mennyiségű égésgátló szer került a michigani lakosok szervezetébe, egyedül a Méregtelenítő Program bizonyult képesnek arra, hogy csökkentse a méreganyagok szintjét. Ez a program bizonyult az egyetlen hatékony eszköznek arra is, hogy a különféle légzőszervi megbetegedésekben szenvedő szeptember 11‑ei mentőmunkások szervezetéből eltávolítsa a levegőből belélegzett méreganyagokat, aminek eredményeként a New York‑i tűzoltók a programot szó szerint életmentőnek nevezték.
„E szaunás izzasztóprogram kidolgozója, L. Ron Hubbard, úgy találta, hogy a drogmaradványok és a drogszármazékok hosszú ideig tárolódnak a test zsírszöveteiben. Le vagyok nyűgözve felfedezései pontosságától. A grafikonok és a kezdeti jelentések azt mutatják, amire egy ideje már számítottunk – a drogok határozottan kiürülnek a program során.”
– Forest Tennant, M.D., dr. P.H., ügyvezető igazgató, Függőségi Zavarok és Krónikus Fájdalmak Kutatási Központja
A végeredmény több mint lenyűgöző; voltaképpen újradefiniálta a környezetvédelmi gyógyászat tudományát. Ugyanis, míg korábban az orvosok csupán a méregfelhalmozódás tüneteit kezelték – a kimerültséget, az emlékezetkiesést és az émelygést –, most hirtelen rendelkezésükre álltak az eszközök, hogy a probléma mögött meghúzódó okkal kezdjenek valamit. Következésképpen sokan azok közül, akik befejezik a programot, nemcsak arról számolnak be, hogy javult az érzékelésük, de arról is, hogy általában boldogabbnak, energikusabbnak, szellemileg éberebbnek érzik magukat, és összességében jobb a hangulatuk. Ennek köszönhető a személyes kapcsolatok drámai javulása. Továbbá a program végzésével az ember, ahogy azt L. Ron Hubbard oly emlékezetesen megfogalmazta, visszaszerez:
„...némi boldogságot, őszinteséget és némi szeretetet és kedvességet abból, amellyel teremtetett.”