A SCIENTOLOGY ÖSSZEFOGLALÁSA TUDÓSOK SZÁMÁRA
L. Ron Hubbard írása
(folytatás)

A II. világháború és a katonai szolgálat hosszú szünetet eredményezett, de 1945‑ben újra visszatértem a kutatásokhoz, az Oak Knoll Haditengerészeti Kórház könyvtárát és helyiségeit használva.

Kevesebb mint egy év alatt, az endokrin rendszerrel kapcsolatos kísérleteket használva, arra alapozva, hogy az endokrin rendszer inger‑reakció alapon működő kapcsolótábla, úgy találtam, hogy az élő szervezetekben minden bizonnyal a funkció felügyeli a struktúrát.

Mivel addig az ellenkezőjét tartották igaznak (és ez nem eredményezett áttörést), most képes voltam új irányba továbbhaladni.

Végül felfedeztem, hogy az Élet potenciálja növelhető azzal, ha lefejtjük róla a hozzáadott dolgokat. Ez azt jelentette, hogy lehet, hogy úton vagyok abba az irányba, hogy az életet mint tiszta erőt elkülönítsem.

A kis energiákkal végzett kutatások során végül úgy találtam, hogy a mentális energia, amely talán a tiszta életesszencia, valahol az élet és az érzelem közötti sávban helyezkedhet el.

Miközben ezzel foglalkoztam, úgy találtam, hogy a mentális energia mentális képmásokból áll, és ezek addig zsúfolódnak össze tömegekké, amíg végül az életnek nevezett valami csaknem kialszik.

A kis energiákkal végzett kutatások során végül úgy találtam, hogy a mentális energia, amely talán a tiszta életesszencia, valahol az élet és az érzelem közötti sávban helyezkedhet el.

Lefejtve ezeket (egy törlésre kialakított módszerrel), úgy találtam, hogy az élet potenciálja megnövekszik.

Ebből született meg a Dianetics (dia – keresztül, nousz – elme).

Mivel a Dianetics kapcsolatban áll a pszichoszomatikus betegségekkel, a felfedezéseket és tanulmányokat felajánlottam vezető orvosi társaságoknak, de visszautasították! Nem akarták, hogy bármi közük is legyen az alapkutatásokhoz!

Egy orvos ismerősöm és egy pszichiátriai könyvkiadó azt mondta, hogy nem marad más, mint a nagy‑közönség, így írtam egy könyvet, amely meglepően népszerű lett.

Közvetlenül a könyv megjelenése előtt megkeresett az Egyesült Államok Haditengerészetének Haditengerészeti Kutatási Hivatala, és ajánlatot tett, hogy dolgozzak nekik civilként, azzal a fenyegetéssel, hogy különben visszahívnak aktív szolgálatba. A projekt célja az volt, hogy befolyásolhatóbbá tegyék az embereket. Sikerült leszerelnem, mielőtt beválthatták volna a fenyegetésüket. Bár semmi kifogásom a tényleges aktív szolgálat ellen, de a háború előtt hivatalból megfordultam washingtoni irodákban, és tudtam, hogy ott nemigen tudnék bármit is elérni, és az sem állt szándékomban, hogy az embereket befolyásolhatóbbá tegyem.

Ez volt a második és egyben utolsó kapcsolatfelvételem kutatási támogatásokkal kapcsolatban.

Korábban már fordultam támogatásért alapítványokhoz, de alapkutatásokra semmilyen támogatás nem volt elérhető. Akkoriban kevesen gondolták úgy, hogy az alapkutatások bármilyen értékkel bírnak. Csak speciális termékekre vonatkozó speciális kutatási projektek jöhettek számításba.

Alakult egy csoport a Dianetics könyv népszerűségének kezelésére. A vitaminok tesztelésén túl mégsem nyújtott segítséget a kutatásban.

Akkoriban hajlottam arra, hogy felhagyjak a projekttel. Valójában be volt tervezve egy újabb expedícióm. De a könyv hatása olyan vad támadásokat eredményezett, amilyet néha kutatók szoktak tapasztalni, és az életem merő zűrzavarrá vált. Megpróbáltak eltenni láb alól, egy hajszálon múlt, hogy el nem raboltak, és harsányan szidalmaztak olyan gonosz tettekért, amelyeket soha nem követtem el. Ritkán következik be ilyen komoly változás egy ember életében. Hétfőn még kedvelt író voltam, kedden pedig már rettenetes szörnyeteg. Ugyanaz az ember.

Az a tudós, aki nyilvánosságra hozza az anyagait, vagy megpróbálja tájékoztatni társait valamilyen felfedezésről, néha azt tapasztalja, hogy a sajtó siralmas szövetséges.

Éveken át a legszokatlanabb, légből kapott vádakat vagdosták hozzám. A riporterek soha nem jöttek a közelembe. Csak írtak rólam.

A légkör aligha volt olyan, amelyben folytathattam volna a kutatást, de nagy erőfeszítéssel és az engem támogató közönség iránti felelősségből megtettem.

Tizenöt évvel az első nyilvános kiadvány után sikerült kifejlesztenem a teljes technológiát, amely tiszta életerőként képes volt elkülöníteni egy lényt. Ez maga a személy volt. Sokkal erősebb és jobb képességű.

A következő két évben az adminisztráció súlyos terheinek és ugyanannak a láthatatlan erőnek az ellenére, amely folyton megtámadott a nyilvánosság vonalain keresztül, képes voltam az embereknél egységesen stabil eredményeket elérni a Scientology processzing néven ismert technológiával.